Az Ifjúság Útján(The Evening Of A Faun) Kaponya Paul Gabor 2002 2016
Album: GLÓRIA (MONUMENT)
Volt egy város és volt egy utca, néhol fényes, máshol sáros, mint az életem útja
Járok az úton, tele van kacattal, álommal, emlékkel, hasonló vacakkal
Kincseim nem látja senki más - képszakadás
Az ifjúság útján járok én, az ifjúság útján élek én, az ifjúság útján ég a fény
Ott látlak én
Látlak tegnapnak, holnapnak, mának, látlak Rúthnak, látlak Delilának
Az úton ott jársz velem, Szerelem. Szenvedély? Szenvedés! Veszedelem!!
Az útunk végén is látlak kedves, az ajkad rózsa, a hajad selymes
Hozzám szaladsz és mégegyszer
Még Egyszer átölelsz
Vén faun, csúf ördög, az utcán koslat, magában dörmög
Hol vannak innét a régi lányok? A szűzek, a nímfák, a délibábok?
Vén faun, Apolló voltál, az ifjúság útján dorbézoltál
Hitted, aki az Úton halad, örökké faun marad
De tudtad-e, hogy minden ember örökké fiatal?
Did you know that everyone is forever young?
Did you know that everyone forever lives?
Ismered a lelked mélyén ezt az ízt?
Cliff Richard, Elizabeth Taylor, Roger Moore, Bob Dylan, Mick Jagger, Szörényi Levente
Marilyn Monroe, John F. Kennedy, Elvis Presley, John Lennon, Brian Jones, George Harrison Az ifjúság útján járok én, az ifjúság útján élek én
Az ifjúság útján ég a fény, az ifjúság útján várlak én
Vár egy hosszú tánc, a szombat esti láz
Fogd meg a kezem, és indulj el velem
Indulj el velem, hívnak új csodák
Túl minden hibán, és az Óperencián You’re the light of love, you were that before
‘till the end of Time, and forevermore
So walk along with me, you’ll never walk alone
Let me hold your hand, let me take you home
Vár egy hosszú tánc, a szombat esti láz
Fogd meg a kezem, és indulj el velem
Indulj el velem, hívnak új csodák
Túl minden hibán, és az Óperencián
Az ifjúság útján járok én, az ifjúság útján élek én, az ifjúság útján ég a fény
Ott várlak én
All songs, text and music
(except where otherwise indicated*) are Copyright ownership of Paul Gabor.
Registered at BMI and the Library Of Congress.
Emlékszem rádVIDEOLINK Pictures Of You - The Cure Magyar szöveg: Kaponya 1996
Olyan régóta nézem a képeidet, szinte úgy látom, életre kelsz
Olyan régóta élek a képeiddel, szinte úgy érzem, itt vagy és újból, és forrón ölelsz
Emlékszem rád, ahogy az esőben állsz, és várod, hogy szívemhez érj
Ahogy csókoltuk egymást az ég összedőlt, és én tartottalak, hogy ne félj
Emlékszem rád, mint olvadt arany; aki nagyobb és fényesebb, tisztább, mint a hó
Átkos a bűvölet, átkos az ég, és te végül is megkaptál mindent, mi álmodható Emlékszem rád, ahogy rámborulsz; olyan könnyes a két szép szemed
Arcod falnál fehérebb, egy sóhaj, oly törékeny, s félsz, ha nincs senki veled
Emlékszem rád, igen, ilyen voltál; téged vártak az angyalok, jobban, mint bárki mást
Szoríts egy percig, majd indulj el csendesen, nem látok semmit bár nyitva a két szemem
Ha értettem volna a lelked, a szíved is enyém marad
Ha értettem volna a lelked, a szíved is enyém marad, és így emlékszem rád.
Nincsen semmi más, amit jobban szeretnék, mint, hogy magadból emléket adj
Nincsen semmi más, amit jobban akarnék, mint, hogy örökké velem maradj, és én emlékszem rád.
Olyan régóta nézem a képek sorát, de a szívedet el nem érem
Olyan régóta várom a szó igazát, de mindig csak összetépem
A képeidet. Az 1996 novemberi Barcsi koncertről.
UnicornVIDEOLINK(nyers) magyar szöveg: Kaponya 2017
Kicsike mandolin, édes dallam, könnyű a ritmusa, mégis izgató
Napégette tisztán hófehér. Mesevilág a lelkedben zenél.
Volt egy leány, haja mint a rubint, a Szerelem ő, mert Ő volt a Szerelem
Óceán. Mély, mint vad folyó. Szenvedélye oly túláradó
Csillagfényes ég alatt egy ártatlan csók, egy meghitt suttogás
És ajtók nyílnak a szemeiben, ölelésre vágyott, szerelemre talált
Érzek, értek mindent, amik lettünk. Kéz a kézre, szív a szívre talál
Szentjános bogár tűz lett a testünk. In the Sign of The Unicorn.
Volt egy fiú, a szíve gyémánt, a szerelem ő volt, mert Ő volt a Szerelem
Hegyvidék. Sötét erdők kékje. Mutatja, egy boldog útnak vége
Csillagfényes ég alatt egy ártatlan csók, egy meghitt suttogás
De felhők gyűlnek a szemeiben, a szerelem eltört és ő törte szét
Minden jónak vége szakad egyszer. Megfordul, és nem néz vissza többé
Arcát mossa hűvös hajnali eső. In the Sign of The Unicorn.
Kicsike mandolin, édes dallam, könnyű a ritmusa, mégis izgató
Bújj hozzám. Ölelj át nagyon. Együtt szállunk a Mindenségen át.
Város szélén, úttalan útnál él egy sápadt fény. Libben az éjben hűvös lángja, édes, csalfa remény
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Emlékszem rá, más időben, lelkem része volt. Árva testem tűzzel égette, mindene szerelem volt
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Aki úttalan utakon arra jár, ahhoz hangtalan hangon szép kis lidérc szól:
Jöjj velem
Halj velem
A szemközti iskola környékén lézengő kölyköknek
nincsen más dolga, mint vigaszt találni egy másfajta fűben,
Így van ez Amerikában.
S ha az élet kemény és nincs sok remény, hát valahol rombolni kell
De a virágos kertet, és benne a zászlót, soha nem bántja senki
Lobogj te zászló, te csillagos-sávos, csak büszkén, a zászlórúd bírja
Ha ott járnék újra, biztosan tudjam, hogy hol van a Cirmoska sírja
a Cirmoska sírja
a Cirmoska kertje
Tűzbogár(Litebug) Kaponya Paul Gabor 1996
Album: DALOK A HALÁLRÓL (SONGS ABOUT DEATH)
Játszottunk a kertben, Anni és én
Égett a tűzbogár fény
Én meghúztam a haját és ő megkarmolt
Egy életre szerelem volt
Anni így bújt hozzám „az a fény kell nekem
hogy mindig, minden, meleg legyen”
S én próbáltam adni, ami fénynek számított
de a tűzbogár nem világított, igazán
Anni sírva kérte „égjél, Tűzbogár,
vagy hagyjuk, hogy elszállj, talán?”
És én hagytam, hogy menjen, szálljon a tűzbogár
Legyen szép, legyen szabad,
égjen, mint a nap
Egy óhaj, egy óhaj, a sóhaj a sóhaj,
rózsaszín virág szirmain csillog a harmat,
a bíbor hajnal hasad a csókjaim alatt
A testem a tested, a lelkem a lelked
a vágyam a vágyad, mint a forrónapimádat
a vérem a véred, a kéjem a kéjed
ó szent hatalom, éljen a forradalom
Rózsa, rózsa, rózsa, rózsa, rózsa
Gyöngyfehér szatén patak sötét háromszög ölén
éj borul fölém, nemcsak az enyém, ó de gyönyörű
A kín, a bűn, a pénz, a megváltó kaszás
a könny, a csók, a hús, a mennyei ölelés
az évek, az Élet, a szépség, az iszony
egy érzéki sikoly, a Végtelen
Játszottunk a kertben, Anni és én
Égett a tűzbogár fény
Én meghúztam a haját és ő megkarmolt
Egy életre szerelem volt
Liliomszál(My Liliann) FELTÖLTÉSBEN Kaponya Paul Gabor 1980
Album: DALOK A HALÁLRÓL (SONGS ABOUT DEATH)
Mélyen a new yorki éjben
Igazi angyalok vigyáznak rád és mindenre, ami szép
Mélyen a new yorki éjben
Gyönyörű ördögök vadásznak rád, ez a szombat esti kép
A századik szintről, ha eljött az óra
Liliomszál, engedd le majd a selyem-sár hajad
A századik szintre, ha ütött az óra
Hívj oda engem egy szerelmes szóra, add nekem magad
Te vagy a mennydörgés, villám
Sötéten szikrázó csillám, Liliomszál
Ne hagyj el, ne törj meg, ne hullj le, szállj még
Sápadtnál fehérebb éjféli árnyék, Liliomszál
Mélyen a vakító new yorki éjben
Rohan a város úgy lüktet az élet, dobog a szív
Mélyen a vakító new yorki éjben
Valami csábító, furcsa dal szól és messze, messze hív
Liliomszál, a Sátán nevében
Háromszor mondd ki a szót és én akkor megjelenek neked
Liliomszál, a hajnal hevében
Fogadd a bókot, adj édes csókot és elrepülök veled
Te vagy a mennydörgés, villám
Sötéten szikrázó csillám, Liliomszál
Ne hagyj el, ne törj meg, ne hullj le, szállj még
Sápadtnál fehérebb éjféli árnyék, Liliomszál
Várom, hogy üssön az óra
Várok egy megváltó szóra
Szemedben csillan a fény
Arcodon halvány remény
Sötét az északi szél
Forró a hajnali tél
Csendes egy éjjeli árny
Ölel egy tűzpuha szárny
Kis Lidérc (Little Genie) Kaponya Paul Gabor 1996
Album: DALOK A HALÁLRÓL (SONGS ABOUT DEATH)
Város szélén, úttalan útnál él egy sápadt fény. Libben az éjben hűvös lángja, édes, csalfa remény
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Emlékszem rá, más időben, lelkem része volt. Árva testem tűzzel égette, mindene szerelem volt
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Aki úttalan utakon arra jár, ahhoz hangtalan hangon szép kis lidérc szól: jöjj hozzám.
"Siess, gyere hozzám, tiéd leszek én, siess, gyere, kérlek, te is légy enyém
Óh, gyere, várlak, ölelésem lágy, gyere, gyere, hívlak, elbódít a vágy”
Sways with the night wind, sleeps with moonlight, cries with the rain and dies with a haunting tune.
Sóhaja szellő, álma a holdfény, harmat a könnye, és vége egy édes dal.
Város szélén, úttalan útnál él egy sápadt fény. Libben az éjben hűvös lángja, édes, csalfa remény
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Emlékszem rá, más időben, lelkem része volt. Árva testem tűzzel égette, mindene szerelem volt
Oly szép, hogy fáj, és csábít téged, úgy ring, úgy száll, ahogy táncol néked ő
Aki úttalan utakon arra jár, ahhoz hangtalan hangon szép kis lidérc szól:
Jöjj velem
Halj velem
A Cirmoska kertje(Grey Kitten’s Garden) Kaponya Paul Gabor 1996
Album: DALOK A HALÁLRÓL (SONGS ABOUT DEATH)
Valahol félúton New York és Washington között a New Jersey highway-n
Egy ház udvarán úgy zöldell a fű, mint mindenhol Amerikában
Zöld fű között, zászló mögött, virágos kert alatt
Alszik már régen, békében, szépen a kiscicám
Lobogj te zászló, te csillagos-sávos, csak büszkén, a zászlórúd bírja
Ha ott járnék újra, biztosan tudjam, hogy hol van a Cirmoska sírja
Zárószó (Eternally) Kaponya Paul Gabor 1996
Album: DALOK A HALÁLRÓL (SONGS ABOUT DEATH)
Zene volt a nagy szerelmem, alig múltam tizenhét
Mint egy pornográf-királynő, testem, lelkem szedte szét
De kurvát is lehet szeretni, pedig vissza nem szeret
Mégis édes, mint a méreg, minden tiltott élvezet
Így hát hiába kérdem, hogy’ történt velem
Ez a láz, ez a tánc, ez a vak szerelem
Zárószónak írom, emlékek közé
Hogy nem volt ő enyém sosem, csak én voltam övé
Mint egy illedelmes múzsa, női testbe öltözött
És én otthonra találtam szédült bájai között
De a szent egyesülés tüzében csalt a képzetem
A szépség és a szex mögött nem láttam saját végzetem
Így hát hiába kérdem, hogy’ történt velem
Ez a láz, ez a tánc, ez a vad szerelem
Zárószónak írom, emlékek közé
Hogy nem volt ő enyém sosem, csak én voltam övé